Nyelvi szintek

A1 szint (minimum szint)

• egyszerű módon tud kommunikálni, fel tud tenni és meg tud válaszolni saját személyével kapcsolatos egyszerű kérdéseket (lakóhelyéről, ismerőseiről, tulajdonában lévő tárgyakról)
• közvetlen szükségletekkel vagy nagyon ismerős témákkal kapcsolatban egyszerű megállapításokat tud tenni, vagy ilyenekre reagálni tud, és már nem csupán a szituációhoz kapcsolódó fordulatok begyakorolt, lexikailag elrendezett, meglehetősen korlátozott készletére épít.

A2 szint (alap szint)

• az üdvözlés és megszólítás egyszerű, udvarias mindennapi formáinak használata;
• mások üdvözlése, érdeklődés hogylétük felől, reagálás az új információra;
• nagyon rövid társasági beszélgetések kezelése;
• munkahellyel és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos kérdések feltevése és megválaszolása;
• meghívás és az arra adott válasz;
• annak megvitatása, hogy mit tegyenek, hova menjenek és a találkozással kapcsolatos megállapodások, felajánlások tétele és elfogadása.

• egyszerű ügyek lebonyolítása boltban, postán vagy bankban;
• egyszerű utazási információk megszerzése;
• alapvető információ kérése, útbaigazítás kérése, megadása és jegyvásárlás;
• mindennapi áruk és szolgáltatások vétele vagy adása.

A2+ (erős alapszint)

Itt ugyan némi segítséggel és bizonyos határokon belül, de a beszélgetésben való aktívabb részvétel figyelhető meg. Például:

• a nyelvtanuló tud egyszerű, korlátozott beszélgetést kezdeményezni, azt fenntartani és befejezni;
• eleget ért ahhoz, hogy az egyszerű, begyakorolt beszélgetések során túlzott erőfeszítés nélkül boldoguljon;
• megérteti magát, valamint gondolatokat, információkat cserél ismerős témákról kiszámítható mindennapi szituációkban, amennyiben beszélgetőpartnere szükség esetén segít;
• alapvető témákról sikeresen kommunikál, ha segítséget kérhet abban, hogy kifejezhesse, amit szeretne;
• elboldogul előrelátható tartalmú mindennapi szituációkban, bár általában korlátozott nyelvi eszközökkel adja elő mondanivalóját, és keresgéli a szavakat;
• strukturált szituációkban meglehetősen könnyen kommunikál, ha segítséget kap, de nyitott beszélgetésben való részvételre csak korlátozott mértékben képes.

Ezenfelül sokkal jobban képes hosszabb ideig egybefüggően beszélni, például:

• egyszerűen kifejezi, hogy érzi magát; saját környezetének mindennapi aspektusairól hosszabb leírást ad, pl. emberekkel, helyekkel, munkával vagy tanulással kapcsolatos élményeit ismerteti;
• leír múltbeli eseményeket és személyes élményeket, szokásokat és mindennapi tevékenységeket;
• terveket és előkészületeket mutat be; elmagyarázza, hogy valamit miért szeret, illetve nem szeret;
• eseményekről és tevékenységekről rövid, alapvető leírást ad;
• háziállatokat és tulajdontárgyakat jellemez;
• egyszerű, leíró nyelvet használ tárgyak és tulajdontárgyak leírásához és összehasonlításához.

B1 szint ( küszöbszint)

A kommunikáció fenntartására való képesség, illetve a nyelvtanuló szituációk egész sorában ki tudja magát fejezni, például:

• a körülötte zajló hosszabb beszélgetést főbb vonalakban követni tudja, feltéve, hogy tisztán kivehető és akcentusmentes a beszélő kiejtése;
• baráti beszélgetés során személyes nézeteit és véleményét kifejti, és másokéra rákérdez;
• beszéde alapgondolatát érthetően elmondja; a mondanivalójának nagy részét egyszerű nyelvi eszközök széles körének rugalmas használatával el tudja mondani;
• fenn tudja tartani a társalgást vagy eszmecserét, de néha nehéz követni, amikor pontosan szeretné kifejezni mondanivalóját;
• érthető folyamatossággal beszél, bár a nyelvtan, lexikai tervezés vagy hibajavítás céljából észrevehető szüneteket tart, különösen hosszabb szabad beszédprodukció esetén.

• a tömegközlekedésben kevésbé megszokott helyzetekben is boldogul;
• kezelni tudja a legtöbb szituációt, ami utazásszervezéskor egy utazási irodában vagy utazás közben felmerülhet;
• ismerős témákról folyó beszélgetésbe felkészülés nélkül is be tud kapcsolódni;
• panaszt tesz;
• beszélgetés/konzultáció során bizonyos mértékű kezdeményezést mutat (pl. új téma felvetése), de a kommunikáció során nagymértékben függ a másik féltől;
• meg tud kérni valakit arra, hogy magyarázza meg vagy fejtse ki a korábban mondottakat

B1+ (erős küszöbszint)

További szintleírások lépnek be, amelyek nagyobb mennyiségű információ cseréjével kapcsolatosak, például:

• a nyelvtanuló fel tud jegyezni tudakozódással és problémák elmagyarázásával kapcsolatos üzeneteket;
• egy beszélgetés/konzultáció során a kért konkrét információkat megadja (pl. az orvosnál a tünetek leírása), de mindezt korlátozott pontossággal teszi;
• el tudja magyarázni, hogy valami miért jelent problémát;
• össze tud foglalni egy elbeszélést, újságcikket, előadást, eszmecserét, interjút vagy dokumentumfilmet, kifejti ezzel kapcsolatos véleményét, és válaszol a további részletekre vonatkozó kérdésekre;
• felkészülés után képes interjút készíteni, ellenőrzi és megerősíti az információkat, bár időnként, ha túl gyors vagy hosszú a válasz, előfordulhat, hogy ismétlésre kell kérnie beszélgetőpartnerét; le tudja írni a cselekvések menetét, és részletes utasításokat tud adni;
• saját szakterületén, ismerős, begyakorolt vagy egyéb kérdésekben nagy mennyiségű tényszerű információ viszonylag magabiztos cseréjére képes.

B2 szint (középszint)

A sáv alacsonyabb szintjén pl. a sikeres érvelésen van a hangsúly:

• megbeszélés során megfelelő magyarázatok, érvek és megjegyzések segítségével elmondja és képviseli véleményét;
• képviseli az aktuális témával kapcsolatos álláspontját, és kifejti a különböző alternatívák előnyeit és hátrányait;
• érvelése logikus felépítésű, összefüggő; olyan érvelést fejt ki, melyben egy bizonyos álláspont mellett vagy ellen érveket hoz fel;
• elmagyaráz egy felmerülő problémát, és érthetően kifejezi, hogy a tárgyalás során a másik félnek engedményt kell tennie;
• találgatásokba bocsátkozik okokról, következményekről és hipotetikus szituációkról;
• ismerős téma esetén informális beszélgetésben aktív szerepet játszik, megjegyzéseket tesz, nézőpontját világosan kifejti, értékeli az alternatív javaslatokat, feltételezéseket tesz, illetve reagál azokra.

• természetes módon, folyékonyan és hatékonyan vesz részt beszélgetésekben;
• még zavaró háttérzaj mellett is részletesen megérti, amit akcentusmentesen mondanak neki;
• beszélgetést kezdeményez, megfelelő időben szólal meg, és akkor fejezi be a beszélgetést, amikor kell, bár ezt nem mindig elegánsan teszi;
• kliséket használ (pl. „Nehéz erre a kérdésre válaszolni.“) időnyerés céljából, illetve hogy magánál tartsa a szót, amíg mondanivalóját megfogalmazza;
• olyan folyékonysággal és természetességgel beszél, ami lehetővé teszi az anyanyelvű beszélőkkel való rendszeres kommunikációt anélkül, hogy az bármelyik fél számára megerőltető lenne;
• alkalmazkodik a beszélgetésre jellemző irány-, stílus- és hangsúlyváltásokhoz;
• kapcsolatot tud fenntartani anyanyelvű beszélőkkel anélkül, hogy akaratán kívül megnevetesse vagy irritálja őket, vagy hogy azoknak máshogy kelljen viselkedniük vele szemben, mint ahogy azt anyanyelvű beszélőkkel tennék.
• kijavítja a félreértést okozó hibákat;

Forrás: http://www.keronline.hu/